Bent a Protkó

SOTE (SE) Ortopéd klinika, új főépület, 2. emelet. Innen vittek két fordulóval új támasztó berendezésem beszerelésére. Két fordulóban, mivel az elsőnél, már a műtőbe menet félútról visszafordultak velem, mivel problémás volt vért választani nekem. Be szoktak készíteni vért, ha kell esetleg a műtét utánra. Csakhogy nekem nem lehet egyértelműen meghatározni a vércsoportom, a transzplant miatt mint kiderült. Az egyik fajta teszt A+-t, a másik B+-ot mutat. Végül valami speckó tisztításon átesett, minden alfaktorban egyező 0+-t kaptam az OVSZ-től, amire várni kellett még egy napot.

Furán éreztem magam. Hogy készüljek erre a beavatkozásra, mit érdemes csinálnom előtte?

Egy nyugodt meditáció biztos jót tesz. Jót is tett. Az jött, hogy a természet ereje – a platina, (nikkel, titán) amiből a combcsontom és a combcsont fej lesz, és az ember tudása, találmánya – a műanyag amiből a gömböt körülölelő vápa lesz, alkotja majd a lábam egységét. Mindezt az orvosi tudomány egy messze földön híres oktató intézményében a Semmelweis Egyetemen szereli belém egy elismert orvos.


A plusz egy nappal még egészségesebben, kipihentebben kapom meg az új lábam, ne legyen rossz előjel az elhalasztás, ezt mondta a doktorúr. A család jött, bátorított, jót beszélgettünk, a szobatársammal is, hamar eltelt a csütörtök. Még egy csapat külföldi diáknak is tanulmányi teszt alanya lettem aznap. Mindenféle színű fiatal jött be Skaliczki doktorral és megcsavargatták a jobb lábam nézve, hogy a jobb térdem emelve tényleg mennyire kötött a csípőm, mozdul vele a bal csípőm is. (Thomas teszt) Good luck-al búcsuztak.

Péntek reggel újra jól bemosakodtam, hamar jött a műtősfiú. Elmondta mi fog történni, az első gerincszuri csíp, a második már nem.

Csodával határos módon teljesen végigaludtam, kikapcsoltam az egész műtét alatt! Az utolsó képem a műtét előtti várakozó volt, ahogy a fejem elé tettek egy zöld anyagot. A következő jelenetem az, ahogy lassan ébredezek, és kérdezgetem, hol vagyok. Ez már az őrző! Ahova a műtöttek műtét után egy napig megfigyelésre kerülnek. 

Nem éreztem semmit! Nagyon örülök neki.

Kb így néz ki a csípőm már

Az őrzőben eltöltött egy nap hamar eltelt, nagy részében aludtam. Miki és Mama is serénykedett körülöttem, jól esett hogy ott voltak. A következő éjszaka küzdelmesen telt, nagyon fájt a jobb keresztcsontom körüli rész. Próbáltam helyezkedni, kezemmel alátámasztani valahogy. 

Kiengedtek az őrzőből, vissza mehettem a szobába. Hamarosan kihúzták a branült is a kezemből és a katétert is (érdekes, amikor az ember nem érez WC-re mehetnéket sokáig) Papa jött vasárnap, és az ő segítségével, szépen milliméterről milliméterre csúsztatva lassan lelógattam a lábam az ágyról és felültem! Felemelő érzés volt végre megmozdítani a lábam. Még sétáltunk is a szobában. Többen hívtak a családból, hogylétem felől érdeklődve. Kedd éjszaka már frontin – altató nélkül aludtam.

Miki kerek szülinapjára, amely arra a hétre esett, egy Kontúros gitárt rajzoltam (Kontúr az új zenekarának neve, ez adott ötletet) ezt tudtam bentről intézni ajándéknak egyelőre.

Megdőlt a napokban a hidegrekord, még Nápolyban is esik a hó. Emiatt azért nem bánom, hogy egy meleg szobából nézem a -15 fokot kint. Kitaláltam pár nagyobb tanulandó, általános műveltségem növelő témát, amikkel foglalkozni szeretnék, hogy ne múljanak el a napok csak úgy értelmetlenül.Történelem, földrajz, szakmai cikkek, művészkedés, ilyenek. 

Jó fej szobatárs néniket kaptam egy-egy napra, egyikőjük ott a kórházban dolgozó műtőssegéd,
aki alig várta hogy mehessen vissza dolgozni.

Nagyon szerették a munkatársai is, akik jöttek be hozzá. Tartottam kicsit tőle, kikkel raknak össze.

ui: valamiért nem jól tördelte a sorokat a böngésző, ezért kicsit fura a szerkesztés

 

 

Csípőprotkó

A fő betegségem, ami miatt ezt a blogot elkezdtem írni, már tünetmentes és gyógyszermentes egy jó ideje! A mellékhatásai azonban elkísérnek (kísértenek?) tovább.
Két legproblémásabb: A rossz memóriám, és a csípőcsont elhalás (avascular necrosis Itt írtam róla, még 2014-ben), már lépcsőzni is alig tudok.
Jó ideje tologatom a csípő protézis beültetés műtétet, sok alternatívát kipróbáltam, mint írtam, de több doki is azt mondta, a röntgent látva, nincs rá más megoldás. A család is ösztönöz csináltassam már meg, mindenkinek van az ismeretségi körében olyan, aki kapott műprotkót, és nem bánta meg, sőt, sajnálja hogy nem szánta magát rá előbb.

Ez az én jobb csípőm                           Ez pedig egy jó csípőcsontfej, összehasonlításnak

               

Végül a SOTE-n kaptam időpontot február végére, egy jó nevű orvoshoz, Dr. Skaliczki Gáborhoz. Jókat mondanak róla a neten és egyéb csatornákon is. Jó kezű, lelkiismeretes, minden kérdésre válaszol. Rutinműtét.. (Hát ettől nem lettem nyugodtabb)
Valószínűleg cement nélküli protkót kapok, ami nehezebben gyógyul, de tovább jó lesz, fiataloknak azt ajánlják. Aztán majd lehet cserélni kell 30 év múlva, bár addig biztos feltalálnak új megoldást.

Sok-sok papírt kellett begyűjtenem a szakiktól: Mellkas röntgen, EKG, Ideggyógyász véleménye, Fogorvos góckutatása, teljes vérkép, vizeletvizsgálat (na az az egyik legmacerásabb..), és persze Hematológiai szakvélemény Bátaitól. Ezek összességét megvizsgálta a hematológus - egy szimpatikus fiatal hölgy, és döntött arról, altatható, érzésteleníthető vagyok-e. Igen! Gerinc melletti érzéstelenítés lesz, előtte reggel bódítás, "bátorítónak" (ahogy mondta). Sok elintézendő, infohegyek, latin kifejezések.
Egy kicsit náthás is lettem, ahogy meglett minden papír, és zöld utat kapott a dolog, nagyon szeretném ha emiatt nem kellene elhalasztani a műtétet.

Nagyon tartok tőle. 
Mi lesz ha nem tudok többet felállni? Hogy bírom ki? Lesz erőm a sok tornához? Rosszul tűröm a fájdalmat ennyi szurkodás után..
Hamar felállítanak, már másnap, először járókerettel, majd 2 és 1 mankóval lehet rohangászni
Egy ide passzoló kép:

Az első pár nap nagyon rossz, de utána hatalmas megkönnyebbülés repkedő érzés, ahogy végre nem húz be minden izom és lehet emelni a lábat! Ezt mondja az aki már túl esett rajta. ÉLETMINŐSÉG Javulás! Ez motivál engem.

Kaptam helyet a Dél-pesti Kórház Rehab osztályára Csepelre, ha kiengednek a Klinikáról, mehetek oda épülgetni.
A munkahelyemen elengedtek a hosszabb betegszabira, tán a home office-t is sikerül megcsinálnunk! Akkor nem kell a falat néznem - (majd kaparnom tehetetlenségemben, ha fel tudok állni) 1.5-2 hónapig -remélem több ideig nem. Ez majd a felépülésem sebességétől függ, sokat kell majd tornáznom!
Április közepére már madárcsicsergéssel megzenésítve virágillattal boldogítva, napsütésben indulok neki a világnak újra!

High perfomance. Delivered. - Cancelled

Újabb fél év telt, el.. újabb munkakeresési időszakom volt az ősszel. Augusztus végével lekerültünk a Telenoros projektről egy páran, mondván legyen inkább belsős kollégák kezében a tesztelés, ne egy külsős alvállalkozó cégnél. A minket alkalmazó cég ígéretet tett, hogy keres új projektet, de nem fűztem hozzá sok reményt, hogy kapnék tőlük bármit is és így is lett.

Összesen több mint 15 céget környékeztem meg, soknál interview-ztam, már egészen belejöttem a szokásos HR kérdések megválaszolásába. Végül november végére sikerült felvételt nyernem egy ismert tanácsadó céghez az Accenture-höz.
Itt új IT részleget nyitnak, kellenek új emberek, így sikerült bekerülnöm a csapatba.
Egyből nekikezdtünk az agytágításnak, automatizáló tesztelés képzéssel indítottunk. Egy hét java nyelv, aztán 1,5 hónap automatizálás tanulás egy aranyos olasz fiútól, aki jó kis olasz angolt beszél :) ezen a szép 'italianish' nyelven napi 8 órában új robotnyelveket tanulni, hát, kihívás!
Jan 13. Update: Kirúgtak az Accenture-től alatt azonnali felmondással, és indoklást sehogy sem sikerült a HR-esekből kihúznom :( Fejizi tán?? Merre tovább most? 
Újra munkakeresés.. Szóljatok, ha tudtok bármilyen munkát -  kedves olvasók - ha vagytok még egyáltalán..

A nyár és ősz egy másik fontos eseménye, hogy a véletlen összehozott Balatonra menet egy aranyos fiúval, Mikivel, akivel hamar egymásra találtunk. Hozzá osztottak teleautós utazásra.

Régi vágyam is teljesült egyben, kipróbálhattam magam, milyen zenekarban énekelni, ugyanis van egy Rocktöltény nevű - egyelőre hobbi szintű - rock zenekara, ő a basszgitáros és énekes. Egy-két próbán dünnyögtem már kicsit a mikrofonba, pl Greendayt! :)

Likeoljátok őket FB-on és gyertek koncertre! Itt egy számuk: 

El kellett jönnöm rövid határidővel a Jókai utcai albérletből, találtunk egy szép tágas lakáskát a Városligetnél, jó troli összeköttetéssekkel a belvároshoz. Két ünnep között fel is avattuk a barátokkal. Mostmár családias, gyerekes, barátkozós, nyugis egy ilyen avató, nem rúgták ki a ház oldalát. 

Igy zárjuk a 2016. évet, eseménydús volt ez is, főleg munka szempontból. A Karácsonyozás is jól sikerült, szeretek összejönni a rokonokkal ilyenkor. Az anyai ági rokonokat idén itt az új honunkban vendégeltük meg, és elhivtunk másodunkatesókat is. akiket nagyon ritkán látunk, pedig jófej fiúk.

Egészségemről: A csípőm továbbra is fáj, most a jobboldali jobban, Januártól új erővel nekiesek az alternatív gyógymódok kipróbálásának, csak ne kelljen protézis. 

Év összegző kommentek? Nektek hogy telt?

Boldog új 2017-et!

Fogas-pöttyös Augusztus 1.

Azért jó az augusztus kezdete, az év ezen időszaka, mert sok barátnak van ilyenkor a születésnapja.

Orsinak! Gergőnek is pl.

Boldog Szülinapot!

Szép idő van, nem túl meleg - néha esős. Próbálom elérni a barátokat egy-egy találkozóra, találok érdekes programokat városszerte.

Újabb kórsággal kezdem ezt a hónapot, 3 napja kijöttek a bal kezemen és karomon fura hólyagok. A mutató ujjammal kezdődött, olyan buborék volt rajta, mintha megégettem volna, gondoltam a reggeli pirítós sütő volt, csak nem vettem észre. De aztán elterjedtek az egész karomon.

Elmentem bőrgyógyászhoz - szerencsére fogadott szombaton is - diagnózis: övsömör. Csak nem az övemen, hanem a karomon, (tán itt kicsit kevésbé fáj). Az idegrostok mentén terjed a vírus, amely mindig jelen van a szervezetben, csak néha aktiválódik, ugyanaz ami a bárányhimlőt okozza. Kirajzolja kb. az idegek lefutását a gerincből - a karom felső része puklis csak, és az első 3 kézujjam. Egy újabb nyavalya, amit főleg idős korban jellemző..
Kaptam rá nagy dózis acicloviros gyógyszert meg hűsítő krémet. Van akit nagyon lever, azt olvastam róla, de én egész jól vagyok, tudom csinálni a dolgaimat ugyanúgy. Örülök neki nagyon, nem szeretném a falat nézni pár pötty miatt itthon, abból elég volt! Hűtöm meg kenegetem a katicapöttyeim. Nem tudom teljes értékűen használni a bal kezem, mert kis fedett tavacska van ott, ahol fognék az ujjammal, mg érzékeny ha lógatom.  A nincs kéz nincs csoki vicc jutott eszembe róla :)

Fogazás: másfél hete történt, hogy egy reggelire fogyasztott kenyér magocskától elreped az egyik jobb felső  őrlőfogam. Persze minden fogorvos szabin van ilyenkor, így egy újhoz, gimis évfolyam társamhoz mentem el. Ő kiszedte a fél fogat, hogy 1 hét múlva a maradékra ráépít egy koronát. De mikor elkezdte a tömést szétbontani, kiderült, hogy az egész szét van törve gyökérig, így nem lehet ráépíteni fogat. Kihúzta :( Most választhatok, hogy hidat kérek, és akkor a mellette levőkből is le lesz csiszolva, vagy implantátumot, az meg műtétes, hosszadalmas, drága. 1 hónapot gondolkozhatok, amíg gyógyul.
A fejem is újra elkezdték vizsgálni CT-MR pszicho tesztek, nézzük mi maradt a korábbi sérülésből, hogy lehetne javítani rajta.

Azért nyár van nyár! 

foto: Bugyi László

Remélem lesz alkalmam megélni közelebbről is!
Ti merre jártok? Hogy telik?

Itt van május (elseje)! Ének szó és tánc köszöntse

Sziasztok

Szépül az idő, mi meg mélyülünk befelé a munkába.

Gyógyszer mentes lettem! 
Még nem gyügyult, de nem kell  tovább mérgeznem magam.. Márciusi kontrollon Bátai doktor úr úgy döntött, próbáljuk meg. Nem is voltam beteg a télen, már megerősödtem annyira hogy bírom nélkülük is! És tényleg :) Cserébe sok vitamint kaptam az egyik csodadokitól.
A hasam meg fejem kavarog egy kicsit esténként és ebéd után néha, meg persze sántika és "függönyön át látás" de ezek hosszabb távú mellékhatások.

A gyerekoltásokat elkezdtem kapni. Az egyik odavágott egy napra alig bírtam felkelni az ágyból, de aztán ripsz-ropsz jól lettem, ezért elég gyanús hogy amiatt volt.

4 napra a vállam is beköszönt egy jókis befagyással, nem tudtam felemelni. Megröntgenezték kétszer is, csak egy kevés meszesedést találtak. Az okát nem tudom, tán a bicós felvonuláskor a bicikli kormányának szorítása? Ahogy jött el is múlt, most már jól van. Arra jó volt, hogy elküldjenek TB-s gyógytornára, ami inkább csípő torna lesz.

Dolgozunk továbbra is az Optimus Prime (OPP) projekten kedvenc kínaiainkkal. Sokat dolgoznak, túlóráznak, hétvégenként is kapok tőlük e-mailet néha. De ebéd után jut idő a lazításra is, ha épp áll a rendszer: :)

Más munkaforma, mint az európai. 3 havonta lecserélődik a társaság, mert lejár a túrista vízumuk. Egy aranyos lányka volt a mi részlegünk AsiaInfos partnere, ő sajnos a napokban hazament. Huang Zhun, de mi csak kisgatyának hívtuk, mert hetekig ugyanabban a kockás sortban mászkált harisnyával.
Volt United Consultos önismereti tréning, csapatépítő is nemrég. Érdekes programok voltak.A legtöbb outdoor vetélkedőn nem tudtam részt venni a fájós lábammal, de legalább csináltam pár jó fotót arról, pl ahogy a kollégák próbáltak két fa közt kifeszített hevederen (slackline?) egymást támogatva átaraszolni.

A fent említett, már megszokott kényelmetlenségektől eltekintve, pörögnek a hétköznapok szépen.

 

Szeretnék valamilyen szép mediterrán helyre idén is eljutni, a Tengerhez!
Bár még nem tudom kivel hova mikor...
Sós levegő, napsütés, finom ételek..mmhhmm..

Hiányzik a mászás, elfacsarodik a szívem, amikor már 3. hete nézem az ipari alpinosokat az üvegen keresztül bentről, ahogy mossák a Telenor ablakit,  a szikláról ismert felszerelésekkel felvértezve.