Blogom lezárom

 

37 éves lettem én,10 éve szülinapomkor költöztem a Szt László kórházba a SOTE-ről, ahol aztán az őssejtet megkaptam, egy távoli walesi lánytól, az ő vérét termelem. Ott meggyógyítottak az Akut Limfoid Leukémiából. Bátai doktor úrnak itt egy köszönet! Mert tulajdonképpen meggyógyultam a Leukémiából, így úgy döntöttem lezárom ezt a blogot, nem írok több posztot. Megmarad, olvashatjátok ezután is.

Még mindig van olyan ember, akinek amikor bemutatkozom feldereng neki, hogy ááá tényleg én vagyok a lány, aki blogot vezetett a betegségéről, hallott rólam és drukkolt a gyógyulásomért. Ezzel nyomot hagytam.

Mennyi-mennyi szeretet és segítséget kaptam tőletek-mindenkitől! És kapok azóta is. Hogy vigyázott rám a Drága családom, vigyáztak rám nagyon az orvosok nővérek! Szeretetet kaptam rengeteg embertől, ismeretlenül is. Remélem adtam is valamennyi jót, és erőt jelentettek az írásaim pár betegtársnak.

Köszönök mindent nektek! A sok türelmet és áldozatot!

Pl ilyen személyre szóló ajándékot kaptam az akkori már bent töltött szülinapomra: KAT(tmove)I

Az eltelt 10 év alatt a barátok természetesen családosok lettek, ez az a korszak. Sok megható esküvőn vettem részt, és sok kis tökmag gyerkőcük lett. :)

Pár dolgot kiragadva még a leírtakból, ahogy olvsatam, újra éltem kicsit:

Milyen volt a rengeteg szabály, mit szabad, mit nem, bejönni látogatóba is külön tortúra volt. (Talán dac is maradt utána. Még mindig örülök annak, hogy nem kötelező reggel fogat mosnom, nyers zöldséget eszem, és nem törlök port minden héten hehe...) Az egész családomnak, Andrisnak teljes átalakítást követelt az életében!

Külön fejezet, hogy mekkora sajtóvisszhangot csináltak, menjen mindenki őssejtet adni Katinak!

Felkészültem a transzplant bezártságára elég jól, elején írtam gyakran bejezést. Azért végig vártam tartotta bennem az erőt: Visszatérni a Világba! Mekkora összejövetel lesz! Találkozók, zene, konert és végre újra dolgozhatok!

Akkor kezdtem pont az informatika szektorban tesztelőként munkálkodni, (mennyit segítettek a kollégák is...) de igazán kiépült biztos váram még mindig nincs benne. Betegség hatása? Igen. Nincs kontroll csoport, amely megmutatná, hogy milyen közgazdász lennék, ha az maradok. Furcsa gondolatként még ez is előjött: Ha gazdász maradok nem is lettem volna...

Hát itt vagyok, tesztem amit, és maradt még a sara a Betegségnek. Mocsara, zizzenése, túrája hegye-völgye napos szigetekkel. Láttam a blogból már sok fotó eltűnt, a videó hivatkozások már nem működnek, a link üres oldalra mutat, eltelt felette az idő.

Fura hogy a főzés- az ételek mennyire fontosak voltak az elején - folyton éhes voltam a szteroidtól -most meg nem igazán szeretek főzni.. Kajáról, időjárásról, szabadulásról - barátokkról írtam a legtöbbet.

Hogy örültem a napsütésnek, a szép időnek, gyerekesség, de még mindig így van :) Milyen szép ez az ősz is!

Asszem nem panaszkodtam sokat, bár fáj amikor nincs bőr az ember száján, e arra a korszakra meg nem nagyon emlékszem. Igazán betegség tudatom nem volt!

Mennyi hatás mellékhatás utóhatással jár azért ez a bajság, ahogy most visszaolvasok, (nem időrendben): fájó ízületek- majd elhaltak, cukorbetegség, insomnia, gyomorbajok, szürkehályog. Jó részük elmúlt. Sokszor írtam, hogy védjen meg egy fényburok, vagy érzem hogy nem lesz bajom! A csípő forgóimat megcsináltattam és azért csak áttornáztam magam a procedurán mind a kettővel, nem is olyan nehezen. Ha lesz rugalmas szemlencse a szürkehályogot is megműttetem tán. A göndör hajam érdekes, hogy mennyire hiányzik.

Szeretném, ha valahogy egy kisgyerkőc is egyszer mellénk szegődne, de ehhez még nagyon sok minden kell...

A fejemet pedig gyúrom ahogy tudom és érzem! Pl tudjátok József Attila: A Dunánál c versét? Én már a 3. versszakig igen :) - remekmű

Sok jót nektek, minden kedves olvasómnak, írjatok kommentet, üzenjetek FB-on, azokat látni fogom.

Két kedvenc zeném ide csattanónak::  

Pörgős rock jó szöveggel:

Useme: Szélesvásznú ég

Mikiék klippje, amiben én is szerepelek:

Memo Pauza: Western