2016. 05. 18.

Itt van május (elseje)! Ének szó és tánc köszöntse

Sziasztok

Szépül az idő, mi meg mélyülünk befelé a munkába.

Gyógyszer mentes lettem! 
Még nem gyügyult, de nem kell  tovább mérgeznem magam.. Márciusi kontrollon Bátai doktor úr úgy döntött, próbáljuk meg. Nem is voltam beteg a télen, már megerősödtem annyira hogy bírom nélkülük is! És tényleg :) Cserébe sok vitamint kaptam az egyik csodadokitól.
A hasam meg fejem kavarog egy kicsit esténként és ebéd után néha, meg persze sántika és "függönyön át látás" de ezek hosszabb távú mellékhatások.

A gyerekoltásokat elkezdtem kapni. Az egyik odavágott egy napra alig bírtam felkelni az ágyból, de aztán ripsz-ropsz jól lettem, ezért elég gyanús hogy amiatt volt.

4 napra a vállam is beköszönt egy jókis befagyással, nem tudtam felemelni. Megröntgenezték kétszer is, csak egy kevés meszesedést találtak. Az okát nem tudom, tán a bicós felvonuláskor a bicikli kormányának szorítása? Ahogy jött el is múlt, most már jól van. Arra jó volt, hogy elküldjenek TB-s gyógytornára, ami inkább csípő torna lesz.

Dolgozunk továbbra is az Optimus Prime (OPP) projekten kedvenc kínaiainkkal. Sokat dolgoznak, túlóráznak, hétvégenként is kapok tőlük e-mailet néha. De ebéd után jut idő a lazításra is, ha épp áll a rendszer: :)


Más munkaforma, mint az európai. 3 havonta lecserélődik a társaság, mert lejár a túrista vízumuk. Egy aranyos lányka volt a mi részlegünk AsiaInfos partnere, ő sajnos a napokban hazament. Huang Zhun, de mi csak kisgatyának hívtuk, mert hetekig ugyanabban a kockás sortban mászkált harisnyával.
Volt United Consultos önismereti tréning, csapatépítő is nemrég. Érdekes programok voltak.A legtöbb outdoor vetélkedőn nem tudtam részt venni a fájós lábammal, de legalább csináltam pár jó fotót arról, pl ahogy a kollégák próbáltak két fa közt kifeszített hevederen (slackline?) egymást támogatva átaraszolni.


A fent említett, már megszokott kényelmetlenségektől eltekintve, pörögnek a hétköznapok szépen.
 

Szeretnék valamilyen szép mediterrán helyre idén is eljutni, a Tengerhez!
Bár még nem tudom kivel hova mikor...
Sós levegő, napsütés, finom ételek..mmhhmm..

Hiányzik a mászás, elfacsarodik a szívem, amikor már 3. hete nézem az ipari alpinosokat az üvegen keresztül bentről, ahogy mossák a Telenor ablakit,  a szikláról ismert felszerelésekkel felvértezve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése