2019. 03. 31.

Vág-tatós évforduló

7. újjászülinapom is elmúlt januárban. Milyen sok idő... És még hogy hat, mellékhat, tovább hat a vérkpzőszervi újjászületésem.
Elmentem úszni ezen alkalomból akkor egy jó nagyot - Balcsi átúszásra is készülők. Ahogy másztam ki megfáradva a medencéből, a kimászó létrán megcsúsztam, és a létra éles széle felvágta a bal - még bicebócább - lábam sípcsontján a bőrt, kicsit a húst is. Az uszodás elsősegélyes bácsi lefertőtlenítette, beragasztotta, azt mondta, ááá nem probléma ez, hamar meggyógyul. De azért eléggé látszott a vágat.

Épp aktuális hemat kontrollra mentem következő munkanap, ahol megmutattam az orvosnak (a vérképem teljesen rendben! :) ), és ő elküldött a körzeti sebészhez, mert bizony azt a vágást össze kell húzni! Ott ripsz ropsz már terítette is rá a műtéti takarót a doki, nyomta a lidokaint és pár öltéssel összehúzta a vágást.
Sziszegtem hozzá rendesen, rosszul bírom az ilyeneket mióta olyan sokszor vért vettek.




A seb szépen meggyógyult azóta, és "vág-tatok"! Az évfordulós úszás nyoma ott marad a lábamon.
Fáj a nem kicserélt csípőm ina, hol jobban hol kevésbé, de pl ma azért felvitt a Nagy-Szénásra, kicsit örülni a tavasznak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése