SOTE (SE) Ortopéd klinika, új főépület, 2. emelet. Innen vittek
két fordulóval új támasztó berendezésem beszerelésére. Két fordulóban,
mivel az elsőnél, már a műtőbe menet félútról visszafordultak velem, mivel
problémás volt vért választani nekem. Be szoktak készíteni vért, ha kell
esetleg a műtét utánra. Csakhogy nekem nem lehet egyértelműen meghatározni
a vércsoportom, a transzplant miatt mint kiderült. Az egyik fajta teszt
A+-t, a másik B+-ot mutat. Végül valami speckó tisztításon átesett, minden
alfaktorban egyező 0+-t kaptam az OVSZ-től, amire várni kellett még egy napot.
Furán éreztem magam. Hogy készüljek erre a beavatkozásra, mit
érdemes csinálnom előtte?
Egy nyugodt meditáció biztos jót tesz. Jót is tett. Az jött, hogy a természet
ereje – a platina, (nikkel, titán) amiből a combcsontom és a combcsont fej
lesz, és az ember tudása, találmánya – a műanyag amiből a gömböt körülölelő
vápa lesz, alkotja majd a lábam egységét. Mindezt az orvosi tudomány egy messze
földön híres oktató intézményében a Semmelweis Egyetemen szereli belém egy
elismert orvos.A plusz egy nappal még egészségesebben, kipihentebben kapom meg az új lábam, ne legyen rossz előjel az elhalasztás, ezt mondta a doktorúr. A család jött, bátorított, jót beszélgettünk, a szobatársammal is, hamar eltelt a csütörtök. Még egy csapat külföldi diáknak is tanulmányi teszt alanya lettem aznap. Mindenféle színű fiatal jött be Skaliczki doktorral és megcsavargatták a jobb lábam nézve, hogy a jobb térdem emelve tényleg mennyire kötött a csípőm, mozdul vele a bal csípőm is. (Thomas teszt) Good luck-al búcsuztak.
Péntek reggel újra jól bemosakodtam, hamar jött a műtősfiú. Elmondta mi fog történni, az első gerincszuri csíp, a második már nem.
Csodával határos módon teljesen végigaludtam, kikapcsoltam az
egész műtét alatt! Az utolsó képem a műtét előtti várakozó volt, ahogy a fejem
elé tettek egy zöld anyagot. A következő jelenetem az, ahogy lassan ébredezek,
és kérdezgetem, hol vagyok. Ez már az őrző! Ahova a műtöttek műtét után
egy napig megfigyelésre kerülnek.
Nem éreztem semmit! Nagyon örülök neki.
 |
| Kb így néz ki a csípőm már |
Az őrzőben eltöltött egy nap hamar eltelt, nagy részében aludtam.
Miki és Mama is serénykedett körülöttem, jól esett hogy ott voltak. A
következő éjszaka küzdelmesen telt, nagyon fájt a jobb keresztcsontom körüli
rész. Próbáltam helyezkedni, kezemmel alátámasztani valahogy.
Kiengedtek az őrzőből, vissza mehettem a szobába. Hamarosan
kihúzták a branült is a kezemből és a katétert is (érdekes, amikor az
ember nem érez WC-re mehetnéket sokáig) Papa jött vasárnap, és az ő segítségével, szépen milliméterről
milliméterre csúsztatva lassan lelógattam a lábam az ágyról és felültem!
Felemelő érzés volt végre megmozdítani a lábam. Még sétáltunk is a szobában. Többen
hívtak a családból, hogylétem felől érdeklődve. Kedd éjszaka már frontin –
altató nélkül aludtam.
Miki kerek szülinapjára, amely arra a hétre esett, egy Kontúros
gitárt rajzoltam (Kontúr az új zenekarának neve, ez adott
ötletet) ezt tudtam bentről intézni ajándéknak egyelőre.
Megdőlt a napokban a hidegrekord, még Nápolyban is esik a hó.
Emiatt azért nem bánom, hogy egy meleg szobából nézem a -15 fokot kint.
Kitaláltam pár nagyobb tanulandó, általános műveltségem növelő témát, amikkel
foglalkozni szeretnék, hogy ne múljanak el a napok csak úgy értelmetlenül.Történelem,
földrajz, szakmai cikkek, művészkedés, ilyenek.
Jó fej szobatárs néniket kaptam egy-egy napra, egyikőjük ott a kórházban dolgozó műtőssegéd, aki alig várta hogy mehessen vissza dolgozni.
Nagyon szerették a munkatársai is, akik jöttek be hozzá. Tartottam kicsit tőle,
kikkel raknak össze.
ui: valamiért nem jól tördelte a sorokat a böngésző, ezért kicsit fura a szerkesztés
