Rehab

Március 2-án átköltöztem a Jahn Ferenc kórház Rehabilitációs osztályára Csepelre. Igazi szocialista gyárépület, kintről csúnya, bentről tűrhető. VIP szobát kaptam a folyosó végén, ami két személyes, nem öt. Az ablakok ki vannak cserélve dupla üvegesre, de mellettük nagyon behúzott a hideg, így első napokban pulcsiban két takaróval aludtam.

Alcímem: Penicillin, és minden nap kapok kávét (könnyű vegyes étrend)

A szobatárs néni itt is szimpatikus volt, Edit néni, egy hétig feküdtünk egy szobában, így sok mindent megtudtam róla. Polgári család, sokat mesélt a férjéről, lányairól, családjáról. Építőmérnök, a férje is. Az M3-as autópálya hídjait ők tervezték, Algériában dolgozott évekig, az EU-t is végig utazta, nagy élvezettel mesélte érdekes történeteit. Figyeltem a beszélgetéseinket kommunikációs oldalról is, hogy tudom terelni a témát, beleszólok-e, hogy tartsam fent láthatóan is a figyelmem. Egyre inkább jóban lettünk a hét folyamán.
Szomorú volt látni a sok idős embert a folyosón, és a nyitott ajtón keresztül, ahogy tornáztatták öreg tagjaikat. Minden elismerésem és tiszteletem a nővéreké, akik szépen kezelik őket, tisztogatják, pelenkát cserélnek, oldalra fordítják, felültetik őket, ha kérik, 24 órában.

Nővérek és a Főorvos úr

Anyukám váltotta Edit nénit következő pénteken, kicsit szomorú voltam hogy elmegy, adtam egy kis emlék ajándékot neki. Nagyon örülök, hogy megengedték, hogy ide jöjjön anyukám! Fájt igencsak a lába szegénynek, nem vigyáztak rá a mentősök, neki is tolták valaminek útközben. Aztán szépen javulgat ő is, Húsvétra is bent maradt.

Lábadozó víg napjaink

Egy "15 éves énem" segíti a bácsit.
Nagy a hasonlóság

A napi program fixen: gyógytorna, és álló torna. További választhatóak: izomlazító kámforos tekercselés, ami az elején nagyon hideg, aztán beforrósodik, mintha vasalóval masszíroznának. Az elején párszor kértem, de aztán sok volt a jóból. Egy fiatal fiúhoz lehetett masszázsra menni, az is jól esett egy párszor, de aztán már nem adott sok pluszt az egyen-koreográfiája a svéd masszázsnak, amit mindenkin végigzongoráz, nem személyre szabott a hátdögönyözés.

A gyógytornász lány, Andi jött reggel 8-kor, tornáztatott együtt mindkettőnket, kb fél órát. 15 év gyakorlattal tudta mit lehet, kell csinálnunk adott állapotban, és azt meg is követelte, még ha fájt is. A gyakorlatsor végén kaptam lábmozgató kütyüt, ami passzív mozgással egyre jobban nyújtotta a beszűkült inakat, izmokat.

Lábtekerentyű

Aztán valamikor a nap folyamán kivitt a két korlátos sétáló helyre, ahol tükrök vannak a két szembe falon, így jól ellenőrizhettem a mozdulataim. Az elején csak sétáltam, a korlátokon támaszkodva, aztán egyre többet engedett a lány, oldalra nyit zár, először csak a műtött lábam, majd később a másikat is. A kedvenc gyakorlatom a levegőben futás volt, mikor már elég erős voltam, kinyomva magam a korlátokkal, lengettem a lábaim a levegőben felváltva, mintha futnék. A gyógytornász kezében fut itt össze minden infó, ő látja az állapotom, ő mondja meg mit enged meg, mikor lehet botra váltani, vagy hazamenni. Tán a legfontosabb ember, érdemes vele jóban lenni.

A közösségi tér pár méterre volt a szobánktól, ahol minden délután zavaróan hallgatták a műsorokat és a híradót, amiben nagyrészt rossz hírek mentek, összetört, kigyulladt, kiugrott, meghalt.. Ja és 5. hírként egyébként meg választások voltak Olaszországban, mint egy mellékesen. Valami műveltségi vetélkedő hatásvadász szövege hangzott végig a folyosón minden este, amiben nagyon bíztatták a versenyzők a golyót, hogy jó lukba menjen, ami nagyonnagyonsokpénzért. Na újabb bizonyíték arra, miért is nem nézek TV-t.

Szépen vígan teltek napjaink, sok alvással, olvasással. Kicsit nehéz volt úgy közlekednem, hogy nem volt szabad kezem, főleg a kiönthető dolgokkal, amit nem tudtam vállra akasztani egy táskában.

Minden nap jött a családom valamelyik tagja, még nagynéném is egyszer! Több barát is hívott. Hoztak finomságokat, amivel kiegészíthettem az itteni étel ellátmányt. Az ebéd meglepően ehető volt, de a reggeli és vacsora majdnem használhatatlan. Nagy szelet fehér kenyér szelet, ami 1 óra alatt kopogósra száradt, 30% hústartalmú felvágott, furcsán keserű zöldpaprika. Néha egy-egy házi kőrözött krém beköszönt, az finom volt. Sokat ettem, és tornáztam is, mégis fogytam 3 kilót.

Heti kétszer szico (pszichológus) lányhoz is mehettem, egy egyéni, és egy csoportos foglalkozásra. Ismertem már őt korábbról. Sokat tanultam magamról mindkettőnél, jót tett, remélem hosszú távon is használ.

Azt mondta, látja, hogy nagyon akarok változni, reális alapon, mint a fotózás és sok jegyzetelés. Az érzelmi oldalára nem figyelek eléggé, vissza akarom kapni a régit, szerintem inkább előre lépni szeretnék ezzel. Túlságosan türelmetlenül tőle várom az egyből alkalmazható megoldást, pedig az nem ilyen egyszerű. Elmegyek egy pszichodráma csoportra javaslata szerint, önismeretemen dolgozni.

A csoportosnál főleg azt gyakoroltam, hogyan helyezzem magam inkább megfigyelő státuszba, mert minden témánál kapcsolt a fejem, és mondtam volna a megfejtést és hozzáfűzéseim. De megvártam amíg szót kapok. Kemény élethelyzeteket írtak le a csoport tagok, meg is ríkattak engem párszor azzal, miken mentek keresztül. Már elfogadták a helyzetüket így, humorral kezelik.

Egyre jobban mentek a torna gyakorlatok napról napra, jó volt érezni a fejlődésem, komolyabb fájdalom nélkül.  A 2-3-szori éjszakai WC-re járás, és a napi többszöri kisebb-nagyobb „fejzizz” azért nem esett túl jól, sokszor sóhajtoztam miatta. Mama jobban és jobban ki tudta nyújtani a lábát..

Hétvégékre haza mehettem! Fura volt a zajos, rohanó város az ottani lassúsághoz, változatlansághoz képest. De jó volt otthon nagyon! Lassan egyesével lépkedvén felkaptattam a harmadikra. Asztaltól polcig kapaszkodva járkáltam a lakásban, vigyázva, hogy ne terheljek a jobb lábamra nagyon. A kádba beszálló technikám volt a legviccesebb. Miki kitanulta és begyakorolta mostanra a professzionális kávé készítési technikát, beruházott pár alapfelszerelésre, őrlőre, és rajtam is tesztelte, tökéletesítette cappuccino készítési technikáját.

Hát így rehabilitálódtam 4,5 hetet a Dél-pesti kórházban. Még másfél hetem van itthon, tornázom szépen minden nap. Közben tavaszodik végre, kimentünk a Ligetbe limonádézni, ez már csak jót jelent! Április 6.-án pénteken letelik a 6 hét, ami a csontgyógyulás általános ideje. Megyek kontrollra a SOTE-re. Utána még több szabadságot kapok, és következő hétfőtől mehetek vissza dolgozni! 

Bent a Protkó

SOTE (SE) Ortopéd klinika, új főépület, 2. emelet. Innen vittek két fordulóval új támasztó berendezésem beszerelésére. Két fordulóban, mivel az elsőnél, már a műtőbe menet félútról visszafordultak velem, mivel problémás volt vért választani nekem. Be szoktak készíteni vért, ha kell esetleg a műtét utánra. Csakhogy nekem nem lehet egyértelműen meghatározni a vércsoportom, a transzplant miatt mint kiderült. Az egyik fajta teszt A+-t, a másik B+-ot mutat. Végül valami speckó tisztításon átesett, minden alfaktorban egyező 0+-t kaptam az OVSZ-től, amire várni kellett még egy napot.

Furán éreztem magam. Hogy készüljek erre a beavatkozásra, mit érdemes csinálnom előtte?

Egy nyugodt meditáció biztos jót tesz. Jót is tett. Az jött, hogy a természet ereje – a platina, (nikkel, titán) amiből a combcsontom és a combcsont fej lesz, és az ember tudása, találmánya – a műanyag amiből a gömböt körülölelő vápa lesz, alkotja majd a lábam egységét. Mindezt az orvosi tudomány egy messze földön híres oktató intézményében a Semmelweis Egyetemen szereli belém egy elismert orvos.


A plusz egy nappal még egészségesebben, kipihentebben kapom meg az új lábam, ne legyen rossz előjel az elhalasztás, ezt mondta a doktorúr. A család jött, bátorított, jót beszélgettünk, a szobatársammal is, hamar eltelt a csütörtök. Még egy csapat külföldi diáknak is tanulmányi teszt alanya lettem aznap. Mindenféle színű fiatal jött be Skaliczki doktorral és megcsavargatták a jobb lábam nézve, hogy a jobb térdem emelve tényleg mennyire kötött a csípőm, mozdul vele a bal csípőm is. (Thomas teszt) Good luck-al búcsuztak.

Péntek reggel újra jól bemosakodtam, hamar jött a műtősfiú. Elmondta mi fog történni, az első gerincszuri csíp, a második már nem.

Csodával határos módon teljesen végigaludtam, kikapcsoltam az egész műtét alatt! Az utolsó képem a műtét előtti várakozó volt, ahogy a fejem elé tettek egy zöld anyagot. A következő jelenetem az, ahogy lassan ébredezek, és kérdezgetem, hol vagyok. Ez már az őrző! Ahova a műtöttek műtét után egy napig megfigyelésre kerülnek. 

Nem éreztem semmit! Nagyon örülök neki.

Kb így néz ki a csípőm már

Az őrzőben eltöltött egy nap hamar eltelt, nagy részében aludtam. Miki és Mama is serénykedett körülöttem, jól esett hogy ott voltak. A következő éjszaka küzdelmesen telt, nagyon fájt a jobb keresztcsontom körüli rész. Próbáltam helyezkedni, kezemmel alátámasztani valahogy. 

Kiengedtek az őrzőből, vissza mehettem a szobába. Hamarosan kihúzták a branült is a kezemből és a katétert is (érdekes, amikor az ember nem érez WC-re mehetnéket sokáig) Papa jött vasárnap, és az ő segítségével, szépen milliméterről milliméterre csúsztatva lassan lelógattam a lábam az ágyról és felültem! Felemelő érzés volt végre megmozdítani a lábam. Még sétáltunk is a szobában. Többen hívtak a családból, hogylétem felől érdeklődve. Kedd éjszaka már frontin – altató nélkül aludtam.

Miki kerek szülinapjára, amely arra a hétre esett, egy Kontúros gitárt rajzoltam (Kontúr az új zenekarának neve, ez adott ötletet) ezt tudtam bentről intézni ajándéknak egyelőre.

Megdőlt a napokban a hidegrekord, még Nápolyban is esik a hó. Emiatt azért nem bánom, hogy egy meleg szobából nézem a -15 fokot kint. Kitaláltam pár nagyobb tanulandó, általános műveltségem növelő témát, amikkel foglalkozni szeretnék, hogy ne múljanak el a napok csak úgy értelmetlenül.Történelem, földrajz, szakmai cikkek, művészkedés, ilyenek. 

Jó fej szobatárs néniket kaptam egy-egy napra, egyikőjük ott a kórházban dolgozó műtőssegéd,
aki alig várta hogy mehessen vissza dolgozni.

Nagyon szerették a munkatársai is, akik jöttek be hozzá. Tartottam kicsit tőle, kikkel raknak össze.

ui: valamiért nem jól tördelte a sorokat a böngésző, ezért kicsit fura a szerkesztés