Blogom lezárom

 

37 éves lettem én,10 éve szülinapomkor költöztem a Szt László kórházba a SOTE-ről, ahol aztán az őssejtet megkaptam, egy távoli walesi lánytól, az ő vérét termelem. Ott meggyógyítottak az Akut Limfoid Leukémiából. Bátai doktor úrnak itt egy köszönet! Mert tulajdonképpen meggyógyultam a Leukémiából, így úgy döntöttem lezárom ezt a blogot, nem írok több posztot. Megmarad, olvashatjátok ezután is.

Még mindig van olyan ember, akinek amikor bemutatkozom feldereng neki, hogy ááá tényleg én vagyok a lány, aki blogot vezetett a betegségéről, hallott rólam és drukkolt a gyógyulásomért. Ezzel nyomot hagytam.

Mennyi-mennyi szeretet és segítséget kaptam tőletek-mindenkitől! És kapok azóta is. Hogy vigyázott rám a Drága családom, vigyáztak rám nagyon az orvosok nővérek! Szeretetet kaptam rengeteg embertől, ismeretlenül is. Remélem adtam is valamennyi jót, és erőt jelentettek az írásaim pár betegtársnak.

Köszönök mindent nektek! A sok türelmet és áldozatot!

Pl ilyen személyre szóló ajándékot kaptam az akkori már bent töltött szülinapomra: KAT(tmove)I

Az eltelt 10 év alatt a barátok természetesen családosok lettek, ez az a korszak. Sok megható esküvőn vettem részt, és sok kis tökmag gyerkőcük lett. :)

Pár dolgot kiragadva még a leírtakból, ahogy olvsatam, újra éltem kicsit:

Milyen volt a rengeteg szabály, mit szabad, mit nem, bejönni látogatóba is külön tortúra volt. (Talán dac is maradt utána. Még mindig örülök annak, hogy nem kötelező reggel fogat mosnom, nyers zöldséget eszem, és nem törlök port minden héten hehe...) Az egész családomnak, Andrisnak teljes átalakítást követelt az életében!

Külön fejezet, hogy mekkora sajtóvisszhangot csináltak, menjen mindenki őssejtet adni Katinak!

Felkészültem a transzplant bezártságára elég jól, elején írtam gyakran bejezést. Azért végig vártam tartotta bennem az erőt: Visszatérni a Világba! Mekkora összejövetel lesz! Találkozók, zene, konert és végre újra dolgozhatok!

Akkor kezdtem pont az informatika szektorban tesztelőként munkálkodni, (mennyit segítettek a kollégák is...) de igazán kiépült biztos váram még mindig nincs benne. Betegség hatása? Igen. Nincs kontroll csoport, amely megmutatná, hogy milyen közgazdász lennék, ha az maradok. Furcsa gondolatként még ez is előjött: Ha gazdász maradok nem is lettem volna...

Hát itt vagyok, tesztem amit, és maradt még a sara a Betegségnek. Mocsara, zizzenése, túrája hegye-völgye napos szigetekkel. Láttam a blogból már sok fotó eltűnt, a videó hivatkozások már nem működnek, a link üres oldalra mutat, eltelt felette az idő.

Fura hogy a főzés- az ételek mennyire fontosak voltak az elején - folyton éhes voltam a szteroidtól -most meg nem igazán szeretek főzni.. Kajáról, időjárásról, szabadulásról - barátokkról írtam a legtöbbet.

Hogy örültem a napsütésnek, a szép időnek, gyerekesség, de még mindig így van :) Milyen szép ez az ősz is!

Asszem nem panaszkodtam sokat, bár fáj amikor nincs bőr az ember száján, e arra a korszakra meg nem nagyon emlékszem. Igazán betegség tudatom nem volt!

Mennyi hatás mellékhatás utóhatással jár azért ez a bajság, ahogy most visszaolvasok, (nem időrendben): fájó ízületek- majd elhaltak, cukorbetegség, insomnia, gyomorbajok, szürkehályog. Jó részük elmúlt. Sokszor írtam, hogy védjen meg egy fényburok, vagy érzem hogy nem lesz bajom! A csípő forgóimat megcsináltattam és azért csak áttornáztam magam a procedurán mind a kettővel, nem is olyan nehezen. Ha lesz rugalmas szemlencse a szürkehályogot is megműttetem tán. A göndör hajam érdekes, hogy mennyire hiányzik.

Szeretném, ha valahogy egy kisgyerkőc is egyszer mellénk szegődne, de ehhez még nagyon sok minden kell...

A fejemet pedig gyúrom ahogy tudom és érzem! Pl tudjátok József Attila: A Dunánál c versét? Én már a 3. versszakig igen :) - remekmű

Sok jót nektek, minden kedves olvasómnak, írjatok kommentet, üzenjetek FB-on, azokat látni fogom.

Két kedvenc zeném ide csattanónak::  

Pörgős rock jó szöveggel:

Useme: Szélesvásznú ég

Mikiék klippje, amiben én is szerepelek:

Memo Pauza: Western

Bal csípőprotkó bál

Kicserélték a bal lábam csípő csontját is platinára és műanyagra 2019. augusztus 07-én
a SE-ortopédián! Ugyanott ahol a jobbat, az SE Ortopédián, ugyanaz az orvos
Dr Skaliczki Gábor, ugyanabban a szobában is feküdtem.

A műtét jól sikerült, most sem éreztem semmit, aludtam! Egy kicsit korábban ébredtem,
fura volt hogy úgy pakolásznak a műtét végén összevarráskor is, mint egy tárgyat.

Az 1 napos őrző is simán telt, idén már alig fájt a csípőm és a derekam ezalatt,
csak a mellettem fekvők zavartak kicsit, meg az “ürítési” nehézségek...

 

A szobámban a szobatársam Györgyi néni volt, zongoratanár, ismeri a művészeti elitet,
érdekeseket mesélt ő is, a férje lengyel nagykövetségi tag, író.
Nem nagyon emlékszem a SOTE szoba és program részleteire, már ott jókat tornáztunk,
az megmaradt. Másnap felállítottak, folytak a könnyeim, amikor olyan izmaimat elkezdtem
megmozdítani végre, amelyeket évek alatt nem tudtam! 

Elmentem egy EEG vizsgálatra, ahhoz megkaptam az összes velem kapcsolatos dokumentumot,
jó sok minden van nyilvántartva rólunk!
A műtét alatti adatok, mérések mellett még a protézis gyártójának neve, a termék matricája is.
Megint külön kiemelt figyelmet kellett fordítani a nekem szánt vérkészítményre,
amit a műtét alatt után kaphatok, különleges besugárzott 0-sat kértek az OVSZ-től,
láttam a vércsoport meghatározó tesztlapokat.

Mind a 3 szobatársam, akiket a SE majd Rehab idő alatt kaptam, annyira normális (idén is),
úgy örülök! Távolról hallottam milyen betegek vannak még, épphogy tudják hogy egyáltalán
hol vannak. Kajakor is láttam pár furcsa példányt. 

Sokat tanult a tavaly műtött  jobb lábamtól a bal, már bátrabban mertem használni, gyorsan gyógyult.
Mindenhez volt a jobb csípőm műtétje alapján összehasonlítási alapom.
Csepelen a Rehabon idén a velünk foglalkozó gyógytornász lány Varga Kriszti még sokkal
személy(em)re szabottan tornáztat, miközben még 3 párhuzamosan futó kezelést irányít,
nagyon jó a ebben, amit csinál!

Dicsért hogy milyen jó a test-tudatom, hogy el tudom engedni magam,
még tanítandó mintának is nevezett :) mikor már teljesen össze tudta hajtogatni hátrafelé a lábam.

Aki szembe jött a folyosón megjegyezte hogy milyen szépen sétálok,
a mankó már csak épphogy biztosításnak kell!
Pár nap után meg is lett a 90 fokos behajlítása a csípőmnek, a tekerő gép szépen feltekerte.
Onnantól kezdve már a beállt derekam alsó részének lazítása volt az elsődleges feladatunk.
Haza is jöhettem második hétvégétől hétvégenként pihenni, akkor úgysem történik ott a rehabilitáción
semmi hasznos.

Ezúttal nem kaptam kiegészítő kezeléseket, lazító pakolást, csak az ágyban torna volt.
A most kezelő doktornő azt mondta, “nem szoktunk csípőprotéziseseknek adni ilyet”
Aztán egykis karral biciklizést, pár csoportos nyak váll tornát csak kaptam,
a gyógytornász lány kérésére.

Jött a család látogatni örömömre! Hoztak finomságokat, bár szerencsére - a kenyeret kivéve -
a rehabon kb ehető az étel, csak vizet kell hozatnom, mert az teljesen bőrszárító,
vízvezeték szagú lötty. 

A leghosszabban egy élelmiszeripari szakgimnázium és szakiskola igazgatónőjével,
Katalin nénivel feküdtünk együtt egy szobában. Tanulságos volt hallgatni, ahogy bent fekve is
szervezi az iskola életét. Nagyon sok dolga van egy igazgatónőnek!
Én diákként csak az évnyitó évzáró beszédeken találkoztam velük. :)
Pl Az órarend összeállítása, véglegesítése, osztályozó vizsgák szervezése,
hirtelen váltó tanárok kedvének utókövetése .. Jót trécseltünk néha, erről is.

Nagyon népszerű hölgy amúgy, majd minden nap jöttek hozzá a tanárai hosszú beszélgetésre,
a hozott finomságok már nem is fértek el az asztalunkon. Kedvenc főszakácsa, hatalmas tál
fenséges finom műíz mentes gyümis tejszínes fagylaltot hozott, megkínáltak belőle,
de ketten se bírtuk több nap alatt sem megenni. Tetszett, amiket az iskoláról mesélt.

4 héttel a műtét után haza is jöhettem véglegesen, köszönet Krisztinek! 

Szép a műtéti heg jól tudok lépcsőn is járni (egyesével mellélépdelve még).
Azért kell még pihentetnem, hogy gömb alakú maradjon a vápa ahogy befogadja az új gömbjét.
A bejegyzésem végére egy grafikás demonstráló videó, hogy is zajlik egy csípőprotkó műtét:

https://www.youtube.com/watch?v=DosqbEy8ecY

Vág-tatós évforduló

7. újjászülinapom is elmúlt januárban. Milyen sok idő... És még hogy hat, mellékhat, tovább hat a vérkpzőszervi újjászületésem.
Elmentem úszni ezen alkalomból akkor egy jó nagyot - Balcsi átúszásra is készülők. Ahogy másztam ki megfáradva a medencéből, a kimászó létrán megcsúsztam, és a létra éles széle felvágta a bal - még bicebócább - lábam sípcsontján a bőrt, kicsit a húst is. Az uszodás elsősegélyes bácsi lefertőtlenítette, beragasztotta, azt mondta, ááá nem probléma ez, hamar meggyógyul. De azért eléggé látszott a vágat.

Épp aktuális hemat kontrollra mentem következő munkanap, ahol megmutattam az orvosnak (a vérképem teljesen rendben! :) ), és ő elküldött a körzeti sebészhez, mert bizony azt a vágást össze kell húzni! Ott ripsz ropsz már terítette is rá a műtéti takarót a doki, nyomta a lidokaint és pár öltéssel összehúzta a vágást.
Sziszegtem hozzá rendesen, rosszul bírom az ilyeneket mióta olyan sokszor vért vettek.

A seb szépen meggyógyult azóta, és "vág-tatok"! Az évfordulós úszás nyoma ott marad a lábamon.
Fáj a nem kicserélt csípőm ina, hol jobban hol kevésbé, de pl ma azért felvitt a Nagy-Szénásra, kicsit örülni a tavasznak.

Rehab

Március 2-án átköltöztem a Jahn Ferenc kórház Rehabilitációs osztályára Csepelre. Igazi szocialista gyárépület, kintről csúnya, bentről tűrhető. VIP szobát kaptam a folyosó végén, ami két személyes, nem öt. Az ablakok ki vannak cserélve dupla üvegesre, de mellettük nagyon behúzott a hideg, így első napokban pulcsiban két takaróval aludtam.

Alcímem: Penicillin, és minden nap kapok kávét (könnyű vegyes étrend)

A szobatárs néni itt is szimpatikus volt, Edit néni, egy hétig feküdtünk egy szobában, így sok mindent megtudtam róla. Polgári család, sokat mesélt a férjéről, lányairól, családjáról. Építőmérnök, a férje is. Az M3-as autópálya hídjait ők tervezték, Algériában dolgozott évekig, az EU-t is végig utazta, nagy élvezettel mesélte érdekes történeteit. Figyeltem a beszélgetéseinket kommunikációs oldalról is, hogy tudom terelni a témát, beleszólok-e, hogy tartsam fent láthatóan is a figyelmem. Egyre inkább jóban lettünk a hét folyamán.
Szomorú volt látni a sok idős embert a folyosón, és a nyitott ajtón keresztül, ahogy tornáztatták öreg tagjaikat. Minden elismerésem és tiszteletem a nővéreké, akik szépen kezelik őket, tisztogatják, pelenkát cserélnek, oldalra fordítják, felültetik őket, ha kérik, 24 órában.

Nővérek és a Főorvos úr

Anyukám váltotta Edit nénit következő pénteken, kicsit szomorú voltam hogy elmegy, adtam egy kis emlék ajándékot neki. Nagyon örülök, hogy megengedték, hogy ide jöjjön anyukám! Fájt igencsak a lába szegénynek, nem vigyáztak rá a mentősök, neki is tolták valaminek útközben. Aztán szépen javulgat ő is, Húsvétra is bent maradt.

Lábadozó víg napjaink

Egy "15 éves énem" segíti a bácsit.
Nagy a hasonlóság

A napi program fixen: gyógytorna, és álló torna. További választhatóak: izomlazító kámforos tekercselés, ami az elején nagyon hideg, aztán beforrósodik, mintha vasalóval masszíroznának. Az elején párszor kértem, de aztán sok volt a jóból. Egy fiatal fiúhoz lehetett masszázsra menni, az is jól esett egy párszor, de aztán már nem adott sok pluszt az egyen-koreográfiája a svéd masszázsnak, amit mindenkin végigzongoráz, nem személyre szabott a hátdögönyözés.

A gyógytornász lány, Andi jött reggel 8-kor, tornáztatott együtt mindkettőnket, kb fél órát. 15 év gyakorlattal tudta mit lehet, kell csinálnunk adott állapotban, és azt meg is követelte, még ha fájt is. A gyakorlatsor végén kaptam lábmozgató kütyüt, ami passzív mozgással egyre jobban nyújtotta a beszűkült inakat, izmokat.

Lábtekerentyű

Aztán valamikor a nap folyamán kivitt a két korlátos sétáló helyre, ahol tükrök vannak a két szembe falon, így jól ellenőrizhettem a mozdulataim. Az elején csak sétáltam, a korlátokon támaszkodva, aztán egyre többet engedett a lány, oldalra nyit zár, először csak a műtött lábam, majd később a másikat is. A kedvenc gyakorlatom a levegőben futás volt, mikor már elég erős voltam, kinyomva magam a korlátokkal, lengettem a lábaim a levegőben felváltva, mintha futnék. A gyógytornász kezében fut itt össze minden infó, ő látja az állapotom, ő mondja meg mit enged meg, mikor lehet botra váltani, vagy hazamenni. Tán a legfontosabb ember, érdemes vele jóban lenni.

A közösségi tér pár méterre volt a szobánktól, ahol minden délután zavaróan hallgatták a műsorokat és a híradót, amiben nagyrészt rossz hírek mentek, összetört, kigyulladt, kiugrott, meghalt.. Ja és 5. hírként egyébként meg választások voltak Olaszországban, mint egy mellékesen. Valami műveltségi vetélkedő hatásvadász szövege hangzott végig a folyosón minden este, amiben nagyon bíztatták a versenyzők a golyót, hogy jó lukba menjen, ami nagyonnagyonsokpénzért. Na újabb bizonyíték arra, miért is nem nézek TV-t.

Szépen vígan teltek napjaink, sok alvással, olvasással. Kicsit nehéz volt úgy közlekednem, hogy nem volt szabad kezem, főleg a kiönthető dolgokkal, amit nem tudtam vállra akasztani egy táskában.

Minden nap jött a családom valamelyik tagja, még nagynéném is egyszer! Több barát is hívott. Hoztak finomságokat, amivel kiegészíthettem az itteni étel ellátmányt. Az ebéd meglepően ehető volt, de a reggeli és vacsora majdnem használhatatlan. Nagy szelet fehér kenyér szelet, ami 1 óra alatt kopogósra száradt, 30% hústartalmú felvágott, furcsán keserű zöldpaprika. Néha egy-egy házi kőrözött krém beköszönt, az finom volt. Sokat ettem, és tornáztam is, mégis fogytam 3 kilót.

Heti kétszer szico (pszichológus) lányhoz is mehettem, egy egyéni, és egy csoportos foglalkozásra. Ismertem már őt korábbról. Sokat tanultam magamról mindkettőnél, jót tett, remélem hosszú távon is használ.

Azt mondta, látja, hogy nagyon akarok változni, reális alapon, mint a fotózás és sok jegyzetelés. Az érzelmi oldalára nem figyelek eléggé, vissza akarom kapni a régit, szerintem inkább előre lépni szeretnék ezzel. Túlságosan türelmetlenül tőle várom az egyből alkalmazható megoldást, pedig az nem ilyen egyszerű. Elmegyek egy pszichodráma csoportra javaslata szerint, önismeretemen dolgozni.

A csoportosnál főleg azt gyakoroltam, hogyan helyezzem magam inkább megfigyelő státuszba, mert minden témánál kapcsolt a fejem, és mondtam volna a megfejtést és hozzáfűzéseim. De megvártam amíg szót kapok. Kemény élethelyzeteket írtak le a csoport tagok, meg is ríkattak engem párszor azzal, miken mentek keresztül. Már elfogadták a helyzetüket így, humorral kezelik.

Egyre jobban mentek a torna gyakorlatok napról napra, jó volt érezni a fejlődésem, komolyabb fájdalom nélkül.  A 2-3-szori éjszakai WC-re járás, és a napi többszöri kisebb-nagyobb „fejzizz” azért nem esett túl jól, sokszor sóhajtoztam miatta. Mama jobban és jobban ki tudta nyújtani a lábát..

Hétvégékre haza mehettem! Fura volt a zajos, rohanó város az ottani lassúsághoz, változatlansághoz képest. De jó volt otthon nagyon! Lassan egyesével lépkedvén felkaptattam a harmadikra. Asztaltól polcig kapaszkodva járkáltam a lakásban, vigyázva, hogy ne terheljek a jobb lábamra nagyon. A kádba beszálló technikám volt a legviccesebb. Miki kitanulta és begyakorolta mostanra a professzionális kávé készítési technikát, beruházott pár alapfelszerelésre, őrlőre, és rajtam is tesztelte, tökéletesítette cappuccino készítési technikáját.

Hát így rehabilitálódtam 4,5 hetet a Dél-pesti kórházban. Még másfél hetem van itthon, tornázom szépen minden nap. Közben tavaszodik végre, kimentünk a Ligetbe limonádézni, ez már csak jót jelent! Április 6.-án pénteken letelik a 6 hét, ami a csontgyógyulás általános ideje. Megyek kontrollra a SOTE-re. Utána még több szabadságot kapok, és következő hétfőtől mehetek vissza dolgozni! 

Bent a Protkó

SOTE (SE) Ortopéd klinika, új főépület, 2. emelet. Innen vittek két fordulóval új támasztó berendezésem beszerelésére. Két fordulóban, mivel az elsőnél, már a műtőbe menet félútról visszafordultak velem, mivel problémás volt vért választani nekem. Be szoktak készíteni vért, ha kell esetleg a műtét utánra. Csakhogy nekem nem lehet egyértelműen meghatározni a vércsoportom, a transzplant miatt mint kiderült. Az egyik fajta teszt A+-t, a másik B+-ot mutat. Végül valami speckó tisztításon átesett, minden alfaktorban egyező 0+-t kaptam az OVSZ-től, amire várni kellett még egy napot.

Furán éreztem magam. Hogy készüljek erre a beavatkozásra, mit érdemes csinálnom előtte?

Egy nyugodt meditáció biztos jót tesz. Jót is tett. Az jött, hogy a természet ereje – a platina, (nikkel, titán) amiből a combcsontom és a combcsont fej lesz, és az ember tudása, találmánya – a műanyag amiből a gömböt körülölelő vápa lesz, alkotja majd a lábam egységét. Mindezt az orvosi tudomány egy messze földön híres oktató intézményében a Semmelweis Egyetemen szereli belém egy elismert orvos.


A plusz egy nappal még egészségesebben, kipihentebben kapom meg az új lábam, ne legyen rossz előjel az elhalasztás, ezt mondta a doktorúr. A család jött, bátorított, jót beszélgettünk, a szobatársammal is, hamar eltelt a csütörtök. Még egy csapat külföldi diáknak is tanulmányi teszt alanya lettem aznap. Mindenféle színű fiatal jött be Skaliczki doktorral és megcsavargatták a jobb lábam nézve, hogy a jobb térdem emelve tényleg mennyire kötött a csípőm, mozdul vele a bal csípőm is. (Thomas teszt) Good luck-al búcsuztak.

Péntek reggel újra jól bemosakodtam, hamar jött a műtősfiú. Elmondta mi fog történni, az első gerincszuri csíp, a második már nem.

Csodával határos módon teljesen végigaludtam, kikapcsoltam az egész műtét alatt! Az utolsó képem a műtét előtti várakozó volt, ahogy a fejem elé tettek egy zöld anyagot. A következő jelenetem az, ahogy lassan ébredezek, és kérdezgetem, hol vagyok. Ez már az őrző! Ahova a műtöttek műtét után egy napig megfigyelésre kerülnek. 

Nem éreztem semmit! Nagyon örülök neki.

Kb így néz ki a csípőm már

Az őrzőben eltöltött egy nap hamar eltelt, nagy részében aludtam. Miki és Mama is serénykedett körülöttem, jól esett hogy ott voltak. A következő éjszaka küzdelmesen telt, nagyon fájt a jobb keresztcsontom körüli rész. Próbáltam helyezkedni, kezemmel alátámasztani valahogy. 

Kiengedtek az őrzőből, vissza mehettem a szobába. Hamarosan kihúzták a branült is a kezemből és a katétert is (érdekes, amikor az ember nem érez WC-re mehetnéket sokáig) Papa jött vasárnap, és az ő segítségével, szépen milliméterről milliméterre csúsztatva lassan lelógattam a lábam az ágyról és felültem! Felemelő érzés volt végre megmozdítani a lábam. Még sétáltunk is a szobában. Többen hívtak a családból, hogylétem felől érdeklődve. Kedd éjszaka már frontin – altató nélkül aludtam.

Miki kerek szülinapjára, amely arra a hétre esett, egy Kontúros gitárt rajzoltam (Kontúr az új zenekarának neve, ez adott ötletet) ezt tudtam bentről intézni ajándéknak egyelőre.

Megdőlt a napokban a hidegrekord, még Nápolyban is esik a hó. Emiatt azért nem bánom, hogy egy meleg szobából nézem a -15 fokot kint. Kitaláltam pár nagyobb tanulandó, általános műveltségem növelő témát, amikkel foglalkozni szeretnék, hogy ne múljanak el a napok csak úgy értelmetlenül.Történelem, földrajz, szakmai cikkek, művészkedés, ilyenek. 

Jó fej szobatárs néniket kaptam egy-egy napra, egyikőjük ott a kórházban dolgozó műtőssegéd,
aki alig várta hogy mehessen vissza dolgozni.

Nagyon szerették a munkatársai is, akik jöttek be hozzá. Tartottam kicsit tőle, kikkel raknak össze.

ui: valamiért nem jól tördelte a sorokat a böngésző, ezért kicsit fura a szerkesztés